nő a kertemben. kétféle is! sárga és vörös.
a vadszilva (most tudtam meg; mirabolán) eddig csak fosókaszilvaként ismertem 2 változatban lézetik. terebes gyak. mindent leír róla, amit tudni illik.
de nekem itt van. átnyúlnak az ágak a senki földjéről. szép látvány, bár az íze semleges, nem édes, nem savanyú, még csak meg sem tudnám különböztetni a ma oly divatos vakteszten (már a nőklapja is nyomja!), ha rendeznék egyet magamnak :D
viszont minden harmadik férges. akkor meg mégiscsak jó lehet!
a szomszéd mindig kéri, szedjek neki egy vajdlinggal. nem tudom mit élvez rajta. talán ha eü problémái vannak ... pedig a mellette felbukkanó bodzabogyó nyersen garantáltan kivátja a kívánt hatást. kisebbfajta mérgezést produkál. nekem egyszer már majd sírásra ment.
most hogy rákerestem látom, hogy zsindelyes még pálinkát is főz belőle. aztán csak csínján a vadgyümölcs párlatokkal! nem csak az áruk miatt, hanem mert nem mindegyik vadgyümölcs rendelkezik magas illóolaj és gyümölcscukor tartalommal, ami érdemessé tenné párlatkészítésre, aztán a drága nedű fogyasztására. a som is csak akkor jó, ha megcsípi a dér. azt meg ugye nem lehet kivárni, meg a kézben már mállik szét a gyümölcs. így hát marad a dérnemcsípte, aminek meg se íze, se bűze, csak a neve, a címke, meg a vágyódás. sokszor már ez is elég az élményhez.
más kérdés, hogy régen az erdőt-mezőt járó ember mindenből főzőtt egy kis pálinkát, amiből két puttonnyit le tudott szedni. de az sok időt és aprómunkát kívánt. úgy is csak keveset lehetett. attól volt becses.
